1.Rész

Reggel kótyagos fejjel ébredtem, sajnos túl sokáig bújtam a tumblrt. A tükör elé léptem és végignéztem magamon. Kövér vagyok-állapítottam meg ezen a héten már tizenötödszörre. Apáék szerint gyönyörű vagyok, de ők túl elfogultak velem szemben, hiszen, mégiscsak a "szüleim".

     Lelki nyomorék létemre, -igen, nagyon szégyellem- vagdostam magamat. A hegeket, és a friss sebeket vizslattam át a szememmel majd végighúztam rajtuk a kezem. Undorító volt így látni magamat. Megráztam a fejemet és még utoljára belenéztem az egész alakos tükörbe mielőtt kinyitottam volna a szekrényajtót. Pulóver, farmer, pulóver, farmer, pulóver, farmer. Igen, mint láthatjátok változatos az ízlésem. Kikaptam a felső polcról egy BMTH-s kötött (!) pulóvert és magamra kaptam ahogyan egy fekete farmert is. A zokni kiválasztásával nem bajlódtam sokat, egyébként is eltakarja majd az acélbetétes bakancsom -ami még mindig törte a lábamat- és ez is szintén feketében pompázott. Igen, a fekete az egy szín.
     Még pár másodpercig néztem magam a tükörben és közben kikeféltem a hajamat. Öltözködés, haj:pipa! Most már csak a...fogmosás! Mint egy állat ki letépte láncát vágtatott Rosemary a szobán át. Besiettem a fürdőszobába ahol alaposan megmostam a fogaimat. Fő a higénia! Elraktam a fogkefém és kiléptem a szobámból. Megjegyzem, mielőtt elmegyek mindig bezárom a szobámat, azért hogy apáék ne tudjanak bemenni. Miután ezermilliomodnyi százalékig biztos voltam abban hogy senki és semmi nem tud bejutni a kis szentélyembe kimentem a konyhába ahol a várva várt cetli fogadott.
      Kaja a hűtőben, cipőt levenni, a macskát nem behozni és zoknit húzni! Puszil: A te egyetlen, kedves, okos, bátor, családszerető és nagyon helyes de legfőképp szerény apád Robert.
     Annyira büszke vagyok rá, mintha csak én írtam volna. Félreértés ne essék, egyáltalán nem vagyok egoista, hanem ez csak az én megjátszott egoizmusom. A levél elolvasás után felkaptam egy banánt az asztalról és kiléptem az ajtón. Természetesen zármániáshoz illően itt is bezártam az ajtót és kb. két percig nyomogattam le hogy biztos nem fog e kinyílni. Biztonságban tudhattam magam mögött a házat és elindultam iskolába. Mindig is utáltam ide járni. Várnom kell a következő költözésig, jelenleg ez a 12. állam ahol élünk. Pár hónaptól tovább egyébként sem maradunk, remélhetőleg.
    Séta közben végig azon gondolkoztam hogy kaphatnék pockyt. Az én hatalmas elmélkedésem végén odaértem az iskolához.
-Jövök, ribancok.-motyogtam magam elé és beléptem az ajtón. A várt hangzavar fogadott, mindenhol diákok szaladgáltak, a végzősök pedig csoportokba rendeződve beszélgettek és nevettek. Megkerestem az osztályomat, ahol persze megint zárva volt az ajtó. Tolták belülről. Akárhogyan is erőlködtem nem sikerült benyomnom. Hirtelen elengedték és én pedig előrezuhantam. Először mindenkiben megfagyott a vér, de mikor látták hogy könnyes szemekkel felnézek, elkezdtek nevetni. 
-Mi van, hetero? Akkora f*sz vagy hogy egy ajtót sem tudsz kinyitni?!-röhögött fennhangon az egyik fiú. Teljesen elvörösödtem és lehajtott fejjel felálltam. Kaptam még pár ilyen beszólást, de fellökés nélkül sikerült a helyemre vánszorognom. Leültem a kemény faszékre és kipakoltam a cuccaimat, a fülest pedig bedugtam hogy ne halljam a további ócsárlást. Utálnak, pedig még nem is ismernek.